A teában rejlő változatosság vizuálisan is megnyilvánul az egyes teafajtában, azok levelében, a leforrázott levélben, a főzet megjelenésében, továbbá mind a levél, mind a főzet illatában, ízében, textúrájában és erejében.
A tea páratlan az italok között széles választékából fakadóan. Ez a sokféleség megmutatkozik már az egyetlen ültetvényről származó teák közötti szelíd különbségekben is, és a más-más régióból származó és eltérő eljárással készített teák közötti jelentős eltérésekben egyaránt.
Ez a változatosság adja a tea eleganciáját és különlegességét, hiszen annak ellenére, hogy mennyire eltérő megjelenésében, illatában, ízében, a tea egyetlen növény leveleinek a terméke – ez a Camellia sinensis.
A Srí Lankán Silver Tipsként ismert fehér tea a legritkább és legkiválóbb teák egyike, amelyet hozzáértő teafogyasztó találhat. Míg a legtöbb
tea, amelyet fehér teaként értékesítenek a világon, valójában fehér és zöld vagy fekete tea keveréke, a valódi fehér tea levelei ezüstös színűek és bársonyos tapintásúak, a belőlük készült főzet pedig világos és aranyszínű.
A Silver Tips vagy valódi fehér tea a Camellia sinensis növény kézzel szedett rügyeiből készül. A szedés rendkívüli óvatosságot igényel, ezért csak a legtapasztaltabbak végezhetik. Ha a rügy sejtjei megsérülnek, elindul az erjedés, és a rügyek keserűvé válnak. A fehér teát egyedülálló módon kizárólag kézzel készítik. A nagy gonddal kézzel szedett rügyeket kézzel is válogatják a teamester felügyelete alatt, így csak a teljesen ép rügyek kerülnek felhasználásra.
Ezután a rügyeket szűrt napfényen enyhén megszárítják, majd fóliával bélelt dobozokba csomagolják a szállításhoz. A Silver Tips szüretelése rendszerint kora reggel történik, mielőtt a napfény hatására elindul a fotoszintézis, és a növényben megindul a tápanyagszállítás. Egy teaszedő átlagosan 200-250 gramm rügyet szüretel egy nap, míg általában akár 16-20 kilogramm teát (két levelet és egy rügyet) is le tudnak szedni naponta a szokásos szüret során.
A zöld tea Kínából ered, de manapság Japánban, Vietnámban, Tajvanon, Indiában és Srí Lankán is termesztik. A zöld teát nem fermentálják, ezért lágy és könnyű, esetenként fanyarkás ízvilág jellemzi. A leveleket válogatják. A Kína különböző részein, a Tajvanon és Japánban alkalmazott más és más módszerek a zöld tea elkészítésének sokféle hagyományairól árulkodnak. A legnépszerűbb tea Japánban a sencha, amelyet egy csak a szigetországban honos módszerrel készítenek.
Az oolong teák között találunk tavaszi teát, amelyre a gyengéd, virágos, lágy édesség jellemző, valamint testesebb és sötétebb teákat, amelyek fás, földes ízvilága erősen gyümölcsös és időnként karamellizált ízekkel párosul. Az oolong teákat részben oxidálják vagy fermentálják. Leszedik a három levelet és a rügyet. Hervasztják, fermentálják (erjesztik), majd hevítik, sodorják és megszárítják.
A fekete teát még tovább fermentálják. Srí Lanka, India, Kenya és a többi volt brit gyarmat országainak legkedveltebb teája. A fekete teát leszedik, addig hervasztják, amíg a levelek puhává válnak, ezután sodorják, fermentálják és szárítják, majd leszitálják.
A zöld tea lágyabb, általában szelídebb tulajdonságokkal rendelkezik, mint a fekete tea és 70-80 °C-ra lehűtött vízben kell áztatni. Míg az oolong tea elkészítéséhez 80-90 °C-os, a fekete teához 95-100 °C-os víz szükséges. A könnyed, virágos illatjegyeket mutató, magasan fekvő ültetvényeken termesztett fekete teák számára szintén az alacsonyabb hőmérséklet az előnyös, ezek a teák 85 °C-on készíthetők.
