Húsvét, tavasz, újjáéledés – egy csokornyi hálás, kávés gondolatot szeretnénk átadni, egyúttal mindannyiunknak Kellemes Ünnepet, kitartást, és elsősorban jó egészséget kívánni!
Nevezhetjük utazásnak is azt a váltakozó évszakokon és hangulatokon át vezető történetet, ami tulajdonképpen maga az életünk, napjaink egymásutánisága. Érzések váltják egymást, rajzolnak hullámgörbéket, festenek életképeket. A kávé mindeközben egy csendestárs, komoly szimbóluma annak a normalitásnak, amelyet tulajdonképpen olyannyira hiányolunk a mindennapjainkban.
A kávé egy stabil útitárs, amely mindenkor mellettünk áll. Biztosítja számunkra a komfortot, felmelenget a cudarabb időszakokban, átvezet bennünket a tavaszba – az évszakba, amely az újjászületés szimbólumába – azaz magába az új reménybe, az élet ígéretébe. A kávé reményt, lendületet, biztonságot és optimizmust ad, a világot lendíti előre, életre.
Ezek a bizakodó előre tekintések segítenek bennünket abban, hogy bátrabban távolodhassunk el téli „menedékünktől”, hogy az életre felvértezve, kíváncsian új élmények felfedezésére indulhassunk, hogy kalandokat megélni vágyjunk, és a világban jelen lenni akarjunk. Élni akarjunk! A csésze kávé pedig mindeközben ott van a kezünkben. Kávénk a kitartó jelenlétével stabilan biztosítja a mindennapokat, mellette egy ösvényt egymás felé is, a közösségi lét mindent meghatározó irányába – ami mostanában erősen megkopott, de amelyet mindannyian vágyunk vissza. Kávéval a kézben, egységben, közösségben, újra.
Gondolataink a privát dimenzióban fogalmazódnak meg, de a felfedezés, a megbizonyosodás, a különféle utak bejárása közösségi szinteken valósul meg, hogy onnan mindenki egyesével a saját miliőjébe érkezhessen meg, ahol csak ő van, és kezében a kávéja, fejében a gondolatai. Akár egy mozgóképes vetítés: megannyi személy, helyszín, de az összekötő kapocs a kávé. A kávé, ami nem csupán egy termék, hanem az élményeket és érzéseket képviselő pillanatok szimbóluma – a közösen megosztott intim pillanatoké.
Az életünk egy nagy utazás, amelynek minden egyes napján útra kelünk. Rövid vagy hosszú, valóságos vagy képzeletbeli utazásra. Évszakokon és hangulatokon keresztül vándorlunk, amelyek végigvezetnek bennünket a napon, napokon. Úticélokat választunk, noha tudatában vagyunk annak, hogy most minden oly bizonytalan. Ez persze nem jelenti azt, hogy alább adnánk álmainkból, céljainkból és reményeinkből! Az egyszerű pillanatokat, apró gesztusokat értékelve kitartunk. Természetesen egy csésze kávéval a kezünkben.
