Munkamotiváció: irány Srí Lanka!
Nem hétköznapi módon jutalmazza legtehetségesebb, legaktívabb kereskedelmi képviselőit a Dilmah magyarországi disztribútora, a G.I.F.T. Kft és gasztro-partnere, a Veritas Borkereskedés. A forgalom alapján évről évre lehetőséget biztosítanak néhány munkatárs számára, hogy részt vegyenek a Dilmah nemzetközi School of Tea kurzusán, Srí Lankán. Idén Kiss Ágnes, a borkereskedés budapesti területi képviselője utazott a helyszínre. Nemcsak az ott szerzett élményeiről, hanem azok adaptálhatóságáról is beszélgettünk.
– A pult mindkét oldaláról delegált már szakmabelieket a forgalmazó, bártendereket és kereskedelmi partnereket is. Számodra hogy jött ez a lehetőség idén?
– Második éve dolgozom a Veritasnál, és hallottam a kollégáimtól, hogy van egy ilyen együttműködés a forgalmazóval, s nem titok, nagy kedvem lett a tanulmányúthoz. Borszakértőként az átlagember szintjén ismertem a teákat, de egyre inkább érdeklődtem a borok mellett e téma iránt is, mivel számos partnerem van, aki Dilmah termékekkel dolgozik. Igyekeztem az elmúlt két évben szélesíteni a tudásom, s minél eredményesebben foglalkozni a teaeladással. Ezek befolyásolhatták a döntést, hogy idén én mehettem a School of Tea programra.
– Mik voltak az első benyomásaid, amikor megérkeztél a cég központjába?
– Szinte azonnal tapasztaltam, hogy ez egy profi, igényesen szervezett nemzetközi esemény. A közvetlen hangulat miatt pedig egy nagycsalád érzetét keltette az első pillanattól fogva a rendezvény, bár ötven országból százharmincan érkeztünk Colombóba. Mindenki örült, hogy ott lehet, információéhes és lelkes volt a csapat, az egész közösséget motiválta a teáról való tanulás.
– Milyen programokból állt össze a képzés?
– Rögtön az első nap meglátogattuk a gyárat, ahol nagyon sokan dolgoznak azon, hogy a tea elkészüljön, lépésről lépésre végigvettük a gyártási folyamatot. Második nap felmentünk az ültetvényekre, fantasztikus érzés volt ott állni. Ugyanazt a rendezettséget láttam, mint egy szőlőültetvénynél, és ugyanolyan fontos a tea esetében is a terroir, a mikroklíma, a tengerszint feletti magasság, ezek határozzák meg a minőségét és az ízét. A következő, egész napos oktatáson pedig rengeteget tanultunk a különböző teatípusokról, az elkészítési módokról, a vízminőségről, a tea-ételpárosításról, és egyénileg adtak át számos információt. Megtanították, hogyan dolgozzunk az áztatási idővel, az eszközökkel, elsajátítottuk a különböző szervírozásokat is.
– A vállalat vezetői, vagyis a Dilmah család tagjai is veletek voltak?
– Igen, jelen voltak a kirándulásokon, a kurzusokon, és azt éreztem, örömmel teszik, szívesen beszélgettek velünk. Nemcsak mi kérdezhettünk, hanem ők is érdeklődtek a kultúránkról, s a munkánkról. Ettől még családiasabbá vált az együtt töltött hat nap, és sok pluszt hozzátett a kinti élményekhez.
– Lett új kedvenc teád ennyi kóstolás és ismeret után?
– Természetesen a fehér tea, de a zöld tea is új világot mutatott meg, Örülök, hogy már különbséget tudok tenni a teatípusok között, és otthon is kísérletezem az elkészítésükkel.
A hazai vendéglátóhelyek többségében meglehetősen alapszinten használják a teát. Más országok szakembereivel beszélve hogy látod, hasonlóan nagy kihívás a tea szerepe a gasztronómiában, vagy előrébb járnak ebben?
– A legtöbb beszélgetés és a képzések során is azt vettem észre, hogy máshol már sokkal nagyobb kultuszt kapott a minőségi teafogyasztás, a gasztronómiában való használata is elterjedtebb, és jóval változatosabb, mint itthon. Nálunk sajnos még általános, hogy a citrom, cukor szintjén megrekedünk.
– A kinti élmények után látsz arra esélyt, hogy lehetőségeid szerint motiváld a partnereidet egy kreatívabb, szélesebb körű teafelhasználásra?
– Természetesen igen, és mivel a múltban elsőosztályú éttermekben dolgoztam, van ismeretem arról, a vendégek és a szakmabeliek mennyit tudnak általában a teákról és a teafogyasztási szokásokról. Persze, hogy nagyon keveset, s amióta hazajöttem, én is magabiztosabban, közvetlenebbül ajánlom az egyes termékeket, s beépítem a Srí Lanka-i tapasztalataimat is a teaeladásba. A partnerek számára ez egy plusz érték, mert ezt a tudást ők is hasznosíthatják a vendégekkel történő kommunikációban.
– Ami itthon láthatóbb a gasztro-vonalon, hogy megjelentek a teakoktélok és a házi jeges teák, alkoholmentes teakoktélok is az italválasztékban, de nyilván van még ebben fejlődési és növekedési lehetőség. Mennyire lehet ez trend itthon, nyitott a szakma?
– Azt gondolom, hogy a felsőkategóriás helyek nyitottak egy alkoholos vagy alkoholmentes koktélt teaalappal megoldani, már valódi teákból készítenek jeges teát, természetes alapanyagból alkotnak kreációkat. Én, mint boros beállítottságú szakember, nem a spiritek felől, hanem a borok irányából közelítem meg ezt a témát. Rengeteg ötletem van kísérletezni boralapú teakoktéllal, és erre ösztönzöm az éttermi és báros szakembereket is.
– Hogyan összegeznéd, mit nyújtott neked ez a teautazás, miért érdemes jó teákat, megfelelően elkészítve fogyasztanunk?
– A kurzus után még pár napot eltöltöttem az országban, és nagy élmény volt megtapasztalni a hétköznapi emberek teakultúráját. Ott tényleg szánnak időt a teázásra és a hagyományos szertartásokra is. Úgy gondolom, ez egy olyan ősi ital, amit muszáj alaposabban megismernünk, hiszen múltja van, jelene és jövője. Nemcsak azért fontos a fogyasztása, mert egészséges, hanem mert olyan élvezeti értéket nyújt, ami feltölt, s amire szükségünk van.
Szuna Noémi